Két keréken, országúton, országútival

Nagymaros-Visegrádi kirándulás

2018. augusztus 31. - Le a spammerekkel

Tulajdonképp egész kellemes volt, leszámítva olyan apróságokat, hogy eltévedtem már Gödnél, hogy Kismarosnál fizikai kapcsolatba kerültem egy korláttal stb. :)

Gödnél láttam sárkányhajósokat, amint épp indultak. Aztán már hallottam is. Vácra beérve megint... remélem, nem ugyanazokat, akiket Gödnél, mert vicces lenne, ha árral szemben gyorsabbak lettek volna, mint én bringával. :)
A gát után sikerült eltévednem... elment mellettem egy biciklis, miközben pihentem. Elindultam utána, láttam ahogy befordul egy utcába, én követtem, mert azt hittem, ő ismeri az utat. Nem nyert. Zsákutca, ami a gát egy lezárt részére vitt. Na, akkor irány arra, amerre én emlékeztem. Jé, a távolban látom ugyanazt a biciklist. Valahol Sződliget és Vác közt értem utol, jó 4-5km tekerés után. Ahogy közelebb értem, gyorsított. Na, ezt nem hagyjuk annyiban, én is... :D  Végül olyan 30-32km/h-t mutatott az órám, mikor végre sikerült megelőzni.Vác "bejáratánál" megálltam pihegni, inni... épp csak leszálltam a bringáról, mikor elment mellettem: basszus... egy tizenéves gyerek volt.   Jó, itt megint előjön belőlem, hogy "nade neki minimum ötven kilóval kevesebbet kell cipelnie", de akkor is... igaz, vén hülye létemre, mit ugrálok, meg versenyezgetek...  :D

Vácról kifelé viszonylag  nagy sebességgel rámentem valami gyűrődésre, meg is ijedtem, hogy ebből nyolcas lesz, de a kerék kibírta. Picivel később viszont olyan érzésem volt, mintha folyamatosan fogná a fék a hátsó kereket, olyan nehéz volt tekerni és ez elég sokáig tartott. Már azt hittem, hogy mégis megártott a bringának az a huppanás, de kiderült, hogy csak egy alattomos, gyakorlatilag érzékelhetetlen emelkedőn megyek... :D

Vácot elhagyva (fura... vagy megint betévedtem egy tiltott útra vagy leszedték a kerékpározni tilos táblát: a streetview-n ott van a kerékpárral tilos, én nem láttam, a merretekerjek.hu szerint szabad az út, csak nem javasolja), egy kerékpárút tábla tövében álldogált egy idősebb, bringás pár. A kerékpárút gyanús volt, hogy visszavisz Vácra, csak az a gond, hogy valahol letérhettem az EV6-ról, de Vác után csak a betont követtem. Lehet, hogy egy része földúton megy? Sebaj, megkérdezem őket. Értetlenül néznek és ... talán szlovákul magyaráz valamit a nő... na jó, köszöntem és mentem tovább. Jön szembe még két bringás, hasonló táskákkal, mint az előzők, már nem is próbálkozom. Újabb elágazás, újabb biciklis, na, hátha... ő sem tud magyarul... a dujuszpíkinglisre már igennel válaszol, Esztergomból jött és meg tudta mondani, merre menjek tovább. :) Az út katasztrofálisnak mondható az egyenetlenségei miatt, gyors tekerésről szó sem lehet, de legalább újabb biciklisek. Úgy 50-60 nyugdíjas... miután elmentek mellettem, újabb húsz... :) Végre, egy kis élet! Egy időben azt hittem, elfogytak a bringások a túrautakról.

Nagymarosig jóformán semmi, leszámítva, hogy egy elég idióta kialakítású hídról legurulva az útmenti korláton kötöttem ki. És utána hosszú, hosszú kilométereken át (meg előtte is, ha jól emlékszem), betonlapokból kirakott út, amin alig lehet outival haladni. :(  A híd után egy darabig toltam a biciklit, nem volt lelkierőm átnézni, hogy nem lett-e baja az ütközéstől, de végül csak rászántam magam. Úgy tűnik, semmi. Na, felülök, tekerek, de valami furcsa, nyikorgó, csipogó hang... na, hogyaza *******... megállok. A csipogás folytatódik. Hülye madár a bokorban... olyan hangja volt, mint a kenetlen kocsikeréknek. :D

Nagymaros. Hölgy kertészkedik, kérdezem, hol találok utcai kutat? Azt nem tudja, de ad vizet. Hmmm... néha meglep, hogy ilyen is létezik még... Próbálnék Pesten egy lakótelepi lakásba becsöngetni vízért... pedig itt még annyira sem jellemző a működő, utcai kút, mint máshol. Jöhet a komp, de előtte még a büfében lángost eszek, ha beledöglök is... hetekkel ezelőtt a párommal jártunk ott, akkor kihagytam, most nem fogom. Vagy mégis... 29-30-án a gázszolgáltatás szüneteltetése miatt csak hamburger és gyros van. Se lángos, se palacsinta. Brühühü... :(

Na mindegy, ezt még túlélem. Azért kicsit gyönyörködök a tájban, erről az oldalról is szép a Dunakanyar.

Komp, Visegrád, CBA, folyadékpótlás, egy kis csoki, irány Horá... izé... Szentendre. Fura, Esztergomból hazafelé rettenetesen rossznak tűnt ez az út, most már-már jónak mondanám. Mi a franc történt? Ja... az esztergomi kirándulás után a kulacstartómat leszedtem és visszaraktam úgy, hogy ne zörögjön, mert ahogy a boltban felrakták... én meg hetekig lusta voltam megnézni, hogy miért zörög ennyire. :(   Sokat javított a komfortérzetemen, hogy már nem zörgött az az izé...

Dunabogdány, a szabadstrand most is tetszik... utána megint néhány túrázóba botlottam. Azt hittem, gyorsan mennek, de a normál tempómban simán lehagytam őket, csak egyikük jött utánam egy darabon, sajnos fogalmam sincs, hogy csak versenyezni akart vagy kérdezni valamit (ezek sem beszéltek magyarul :) )
A kerékpárút elejét/végét most sem tudom hova tenni. A tahitótfalui illetékes szerint az a pár tíz méter, amit én még kerékpárútnak hittem, nem az. Ehhez képest fel van rá festve a jelzés. Viszont úgy ér véget, hogy ha valaki figyelmetlenül érkezik oda, az úgy jár, mint Arany Jánosnál az éji bogár: nagyot koppan...

Tahitótfalu, már közel a cél... közel? Fura, a Duna parti kerékpárúton biciklizve sokkal rövidebbnek tűnt az út, mint a 11-esen. Tahí is nagyon hosszúnak tűnt, Leányfalu meg még sokkal hosszabbnak, mint ahogy az emlékeimben élt. Végre Szentendre, cél az itató (kút a patak fölött). Amíg pihenek, szinte szó szerint beesik egy srác, bringát csak úgy lehajítja a fűre, szárazra issza a kutat, aztán üldögél a padon, mint aki kicsit túlhajtotta magát :D Biztos-ami-biztos megkérdeztem, hogy rosszul van, kell-e segítség, de... mintha magamat hallanám, lényegében azt mondja, amit láttam rajta: "Csak a saját hülyeségem, a 100. kilométeren még meghajtottam magam, 96-os pulzussal" :D   Hát erre mit lehet mondani? :)  Elköszönök, megyek fel a kedvenc boltomba mákos sütiért, akkor jutott eszembe, hogy ott a zsákomban a szőlőcukor, adhattam volna...  hát ez már a szenilitás jele...

Hazafelé még benéztem Budakalászra... basszus, itt minden délután ekkora dugó van, vagy történt valami?? Solymár(?) irányába a vasúttól áll a sor, a fénysorompó fehéren villog, szóval nem tudom, hol lehet az eleje, de k.hosszú...

Megyeri-híd, úgy a 80. km környéke... elfogyott az erőm, tolom a bringát... csengetnek, félrehúzódok, megint csengetnek. Felnézek, egy biciklis srác és érdeklődik, hogy kell-e segítség, mert látja, hogy a gumik rendben. :) Köszöntem szépen, de sajnos a kondimmal ő sem tud mit kezdeni. Mire felnéztem már eltűnt a hídon. Nézem a kajakos srácokat a vízen, majd valami fura zaj: egy autó a belső sávban, a többiek tempójával (szóval úgy 80-100 körül), épp csak az elejével nem stimmel valami... vagy egy kartondoboz maradványait tolta maga előtt, vagy le volt szakadva az eleje és azt tolta, de "gyönyörű" hangja volt. És úgy tűnik, a sofőr nem vette észre, hogy valami nincs rendben. Pár autóval később meg egy, a hangjából ítélve defektes jármű húzott el hasonló tempóban. Tényleg ennyi dilis van az autósok közt? :(

És most izomláz... 112km nem ártott meg, igaz, nem is próbáltam sietni. Ez csak 82-83 volt, de majd meghalok még most reggel is :D

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ketkerekenoutival.blog.hu/api/trackback/id/tr3114212809

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.