Két keréken, országúton, országútival

Őszi városnézés, sok-sok hülyével...

2018. október 05. - Le a spammerekkel

Tegnap kószáltam egy kicsit a városban, sok érdemi emlékem nincs róla. Ami maradt: én megállok a piros lámpánál, rajtam kívül összesen ha két biciklis tett így, mindenki más sokszor lassítás nélkül ment át rajta. :( A másik, a Rákos patak partján, a Dagálytól a Váci út felé, az új úton, egy saccra huszonéves gyerek kóvályog. Mikor hallotta, hogy közel értem hozzá, még táncikálni is kezdett előttem, nehogy elférjek... valami csoda folytán nem küldtem el a ...ba, utóbb kiderült, hogy valószínűleg szellemi fogyatékos a szerencsétlen. De az ilyen miért van szabadon, felügyelet nélkül? Na mindegy...

Ma... fel akartam kapaszkodni a Citadellához. Sajnos az első 15%-os emelkedő felénél le kellett szállnom. Röhej, fizikailag bírnám, de megint bepánikoltam, hogy mi lesz, ha hirtelen elfogy az erőm és nem tudom oldani az SPD-t. Addig túráztattam rajta magam, hogy elkezdtem levegő után kapkodni (hiperventiláció), amitől szédülni kezdtem és villámgyorsan feladtam... elnézve a térképet, kár volt, a többi emelkedő már bőven 10% alatt lett volna :) Így jártam, majd legközelebb. :)  Városnézés meg úgy lett belőle, hogy Újpestről elmentem megnézni a Dagály mögötti kerékpárutat, ami folytatódott az Árpád híd után az Újpesti rakpartig, a Margit hídon át Budára, a Duna parton majdnem az Erzsébet hídig, ott próbáltam felkapaszkodni a Gellért hegyre, aztán a Szabadság hídon át vissza Pestre, Corvin negyed, Baross utca, Fiumei út, Keleti pályaudvar, Ajtósi Dürer sor, Városliget, Dózsa György út, Lehel utca. Kisebb kitérőkkel 35km lett a vége. És az út java még kellemesnek is volt mondható annak ellenére, hogy városon belül maradtam.

Viszont, amit előtte-utána láttam... :(

- Nagy sebességű (25km/h vagy több) bringás, egyik kézzel a telefonját a fülére szorítja, lelkesen beszélget valakivel, közben majdnem nekem jön
- Az Árpád híd és az Újpesti rakpart közt ma felfedezett, új kerékpárúton egy görkoris kislány szambázik előttem, de úgy, hogy folyton átlóg a szembe sávba is, így elég veszélyes kerülgetni... tettem is egy halk megjegyzést, de nem vártam meg a reakcióját.
- Hegyalja út, már lefelé a hegyről, tolom a bringát, tudok nézelődni. Hegyre fel áll a sor, az eleje nem tudom, hol, a vége kb. az Erzsébet hídon. Egyszer csak kivágódik a sorból egy taxi, át a záróvonalon, megelőz négy-öt autót, majd befordul a sarkon. Nehéz lett volna kivárnia azt a másfél percet, mire odaér. Nem sokkal került el egy betonkeverős teherautót... kicsivel később éktelen szirénázással érkezik hat-nyolc autó, középen egy Audi SUV, hátsó ülésen a Disznófejű nagyurat (gyk: csúti ******) vélem felismerni...
- A Szabadság hídra érve elfogyott a türelmem, úgy döntöttem, ha ennyire szarik mindenki a KRESZ-re, én sem fogok a hídon tolongani az autók közt, átgurultam a járdán a pesti oldalra. Ez van... pedig nem szoktam... :)
- Baross utca... tekerek, messziről látok egy mellékutcából belógó taxit. Gyanús, hogy ha észre is vesz, talán nem foglalkozik velem és bejön elém, esetleg valaki mögüle... tipródok pár másodpercig, hogy mit csináljak, majd úgy döntök, lesz-ami-lesz, gyorsítok, ő balra akar menni, arra meg sokáig nem lesz esélye, akkora a sor a túloldalon. Ebben a pillanatban felbőg mellettem egy motor. Hadd menjen, leteszek a gyorsításról. A következő ami eljut a tudatomig: egy Skoda a taxi takarásából kifordul a Baross utcára, az engem megelőző motor satufékkel próbál megállni, egy pillanatig úgy tűnik, sikerül elkerülnie az ütközést, de végül szó szerint "felkenődik" a Skoda hátsó részére. Szépen, ahogy kell: előbb az első, majd rögtön utána a hátsó kerék is nekicsapódik az autónak. Első gondolatom, hogy él-e még a motoros? Második: a kurva életbe, ha nem jön a motor, akkor saccra harmincas tempóban én megyek neki az autónak... Mikor kiderült, hogy a motoros egyben van, tanúk is vannak, elsétáltam, hogy kicsit lenyugodjak. Közben láttam, a Skodát vezető fiatal csaj még nálam is idegesebb... úgy tíz perc múlva visszamentem, hátha kell tanú a rendőröknek, de kiderült, hogy rendőrt nem hívtak, a korábbi segítők/tanúk nyom nélkül felszívódtak, úgyhogy visszaültem a bringámra és hazajöttem.
- Ja, az Ajtósi Dürer sor elején a repedéseket kerülgettem, valaki már megint rámdudált... sokan nincsenek tisztában még mindig azzal, hogy a kerékpáros a sáv közepén is mehet, ha úgy adódik, megszűnt a szigorú jobbra tartási kötelezettség... :(

Viszont ami minden délutáni biciklizésnél kiakaszt: a dugók. Fiumei út, Dózsa György út, Lehel utca... többször megcsináltam, hogy bringa fel a járdára és eltoltam a köv. kereszteződésig. Szinte mindig gyorsabb voltam, mint az autók... ha meg köztük tekertem, olyan 20-25km/h sebességgel tudtam haladni és sokszor még így is fékezni kellett, mert az autók még ennyivel sem tudtak menni. Eszem megáll... miért jár mégis mindenki autóval? Na mindegy, ő dóguk...

A bejegyzés trackback címe:

https://ketkerekenoutival.blog.hu/api/trackback/id/tr4514284123

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.