Két keréken, országúton, országútival

Ennyi volt... конец фильма

2019. január 24. - Le a spammerekkel

Sajnálom ezt a blogot, de itt befejeztem.

Az oka sajnos rajtam kívülálló ok: a blog.hu is Inda szolgáltatás, amit az indamail-be bejelentkezve tudok használni, ami a mai naptól... hát nem tartozik a megbízható szolgáltatások közé.

Ami történt: tavaly novemberben, egy kivétellel az összes levelem eltűnt a postafiókomból. Akkor egy ideig úgy tűnt, valaki feltörte az itthoni hálózatomat, de aztán minden furcsaságra sikerült korrekt magyarázatot találni, az egyetlen dolog amire nem találtam magyarázatot, az indamailes levelek eltűnése. Hetekig levelezgettem az inda supporttal, nem sok eredménnyel. O.K., hagytam a fenébe... Erre ma megint azt látom, hogy tegnapi utolsó belépésemkor volt vagy húsz e-mailem, most meg csak három, abból kettő a spam folderben.
Nincsenek illúzióim, hogy valaha is magyarázatot kapok rá, az első eset után azonnal jelszót változtattam, de van egy olyanom, hogy a jelszavamnak kevés köze volt a dologhoz. Vagy valaki bejár a postaládámba és ezzel szórakozik, vagy valami bugos, esetleg üzemeltetési problémák okozták a dolgot, nem tudhatom, de az biztos, hogy emiatt nem folytatom tovább a blogot indás platformon. Amit tudtam, lementettem, remélem, másik blog szolgáltatónál sikerül majd importálni...

Ja, apróság, de most az is feltűnt, hogy az utolsó 40 bejelentkezés listájából hiányzott néhány... na mindegy... szóval gúd báj inda, trollkodni még maradok, de a blognak itt vége.

 

Napi hülye...

Kettő is, vagy épp három, ha magamat is beleszámolom. :D

Közel egy hónapja nyűglődtem a derekammal, tegnap végre eljutottam odáig, hogy kemény 6.9km-t letekerjek. Hm... végül is a derékfájásom miután hazaértem, jelentősen csökkent. Menet közben azért... hát éreztem, na... :)

Ma már egész jónak tűnt a derekam állapota, na hajrá, még egy kis kör. Az első lámpás kereszteződésnél jön szemből egy fiatal lány valami mountain bike-ra emlékeztető bringa nyergében és fordul arra, amerre én is mennék. Nem ment gyorsan, de harmincas tempóban tekerve a fél lakótelepet megkerültük, mire némileg gyorsítva sikerült megelőznöm. (hm... ennyi kihagyás után közel negyvennel tekerni sík terepen, azért az nem volt rossz tőlem). Hurrá, "győztem", lehet levegő után kapkodni. Hallom, hogy jön mögöttem, na ezt azért már mégse, vissza a harmincas tempóra, aztán hirtelen fék, mert zebra következik, a szélén meg anyuka két kisgyerekkel.  Mit is várhattam volna? A kiscsaj, meg egy autós is szó nélkül kikerültek és csak azért nem gázolták el anyukát, mert még nem lépett le a járdáról. No mindegy, megyek tovább, megint utolérném ezt a szöszit, mert piros lámpához ért. De nem... át a piroson, fel a járdára, majd a köv. lejáratnál vissza az útra és gurul tovább... onnan szerencsére más irányba mentem, nem kellett látnom a további ámokfutását.

Viszont az meglepő, hogy a derékfájásnak nem ártott ez a mai tekerés sem.

 

Tökömkivan...

Múlthéten a kutyát ölben kellett orvoshoz vinni, azóta annyira fáj a derekam, hogy kutyát sétáltatni is alig tudok, nemhogy biciklizni ebben a gyönyörű időben. :(

Na jó, ha nem tudok bringázni, legalább kihasználom az alkalmat, kimosom a sisakom mosható (és mosandó :D), lassan száradó részeit is. Erre az egyik szivacs végén ottmaradt a tépőzárnak az a fele, aminek a sisakba ragasztva kellene lennie...

Gondnok bácsi meg ki tudja, milyen meggondolásból úgy lezárta a lift hátsó ajtaját, hogy talán ő sem tudja többé kinyitni... ügyes, na... :(

 

Autók kerülgetése dugóban...

Örök hálám hmm hmm "kollégának", amiért megkímélt a keresgéléstől a KRESZ-ben és a várakozástól a dugóban :)

KRESZ 36. §
"(12) * Ha a járműveknek útkereszteződésben, útszűkületekben, szintbeni vasúti átjárónál vagy egyéb forgalmi okból meg kell állnia, - előre sorolás céljából - kétkerekű motorkerékpárral, illetve kétkerekű segédmotoros kerékpárral az álló járművek mellett, vagy azok között, kétkerekű kerékpárral az úttest szélén, az álló járművek mellett jobbról szabad előrehaladni, ha

a) az előrehaladáshoz elegendő hely áll rendelkezésre, és

b) az irányváltoztatási szándékot jelző járműveket az irányváltoztatásban nem akadályozzák."

 

Táblák a túloldalon...

Kerékpárutas témán töröm a fejem. Konkrétan azon, hogy idén még biztosan kötelező a kerékpárút használata, ha van az út mellett. Na jó, de a "mellette" meddig tart? Példa: Budapest, Róna utca (XIV. kerület). 2x2 sáv, középen még egy füvesített elválasztó sáv is. A Kerepesi út irányába haladva viszonylag egyértelmű a kerékpárút jelenléte, de ha a Kerepesi felől jövök... hát nekem eszembe nem jutna kifejezetten keresni, hogy vajon a távoli járdán van-e bármi kerékpárútra emlékeztető felület, azt jelző tábla...

A másik, ehhez kapcsolódva... nem lenne kötelező az út menetirány szerinti jobboldalára vagy a sáv fölé tenni a táblákat, ha nem egyirányú az utca? Mert ezzel mintha kicsit szembe menne a kerékpárutak jelölése, mivel kötelező a használatuk viszont ahol a kerékpárút miatt egyelőre tilos közlekedni, ott sok esetben csak akkor értesül róla a biciklis, ha kifejezetten keresi a túloldali járdán a kerékpárút jelzést. (legalábbis én ritkán nézem az úttest baloldalára pakolt táblákat ha nem egyirányú úton megyek). Vagy rosszabbul látok, mint hittem és a perifériás látómezőben felbukkanó "Kerékpárút" táblát is észlelnem kéne? Pláne outis kormányra hajolva?

Persze az is érdekes, hogy egy facebookos poszt alatt az egyik kommentelő írt rólam valami cifrát, mert ha nem veszem észre a kerékpárút táblát, akkor jobb lenne, ha nem mennék a forgalomba, ugyanakkor... kedvenc témám mostanában az Árpád híd. A déli járda, az járda, ennek ellenére elég sok rajta a biciklis. Viszont az északi az kerékpárút. A híd pesti végén csak egy kerékpárút tábla van kirakva, de a szigeti feljárónál és ha jól emlékszem, a budai végében is, ott van egy óriási tábla, amire nagybetűkkel, magyarul fel van vésve, hogy ez bizony kerékpárút, gyalogosan tilos és veszélyes és stb. Ennek ellenére az a járda is teli van gyalogosokkal, futókkal, görkorisokkal. Ha meg valamelyiknek szóváteszem, hogy ugyan, olvassa már el, mi van ott, akkor csak visszaszól vagy szó nélkül otthagy, de olyan még nem fordult elő, hogy átment volna a járdára. Nem kicsit bosszantó...

Őszi városnézés, sok-sok hülyével...

Tegnap kószáltam egy kicsit a városban, sok érdemi emlékem nincs róla. Ami maradt: én megállok a piros lámpánál, rajtam kívül összesen ha két biciklis tett így, mindenki más sokszor lassítás nélkül ment át rajta. :( A másik, a Rákos patak partján, a Dagálytól a Váci út felé, az új úton, egy saccra huszonéves gyerek kóvályog. Mikor hallotta, hogy közel értem hozzá, még táncikálni is kezdett előttem, nehogy elférjek... valami csoda folytán nem küldtem el a ...ba, utóbb kiderült, hogy valószínűleg szellemi fogyatékos a szerencsétlen. De az ilyen miért van szabadon, felügyelet nélkül? Na mindegy...

Ma... fel akartam kapaszkodni a Citadellához. Sajnos az első 15%-os emelkedő felénél le kellett szállnom. Röhej, fizikailag bírnám, de megint bepánikoltam, hogy mi lesz, ha hirtelen elfogy az erőm és nem tudom oldani az SPD-t. Addig túráztattam rajta magam, hogy elkezdtem levegő után kapkodni (hiperventiláció), amitől szédülni kezdtem és villámgyorsan feladtam... elnézve a térképet, kár volt, a többi emelkedő már bőven 10% alatt lett volna :) Így jártam, majd legközelebb. :)  Városnézés meg úgy lett belőle, hogy Újpestről elmentem megnézni a Dagály mögötti kerékpárutat, ami folytatódott az Árpád híd után az Újpesti rakpartig, a Margit hídon át Budára, a Duna parton majdnem az Erzsébet hídig, ott próbáltam felkapaszkodni a Gellért hegyre, aztán a Szabadság hídon át vissza Pestre, Corvin negyed, Baross utca, Fiumei út, Keleti pályaudvar, Ajtósi Dürer sor, Városliget, Dózsa György út, Lehel utca. Kisebb kitérőkkel 35km lett a vége. És az út java még kellemesnek is volt mondható annak ellenére, hogy városon belül maradtam.

Viszont, amit előtte-utána láttam... :(

- Nagy sebességű (25km/h vagy több) bringás, egyik kézzel a telefonját a fülére szorítja, lelkesen beszélget valakivel, közben majdnem nekem jön
- Az Árpád híd és az Újpesti rakpart közt ma felfedezett, új kerékpárúton egy görkoris kislány szambázik előttem, de úgy, hogy folyton átlóg a szembe sávba is, így elég veszélyes kerülgetni... tettem is egy halk megjegyzést, de nem vártam meg a reakcióját.
- Hegyalja út, már lefelé a hegyről, tolom a bringát, tudok nézelődni. Hegyre fel áll a sor, az eleje nem tudom, hol, a vége kb. az Erzsébet hídon. Egyszer csak kivágódik a sorból egy taxi, át a záróvonalon, megelőz négy-öt autót, majd befordul a sarkon. Nehéz lett volna kivárnia azt a másfél percet, mire odaér. Nem sokkal került el egy betonkeverős teherautót... kicsivel később éktelen szirénázással érkezik hat-nyolc autó, középen egy Audi SUV, hátsó ülésen a Disznófejű nagyurat (gyk: csúti ******) vélem felismerni...
- A Szabadság hídra érve elfogyott a türelmem, úgy döntöttem, ha ennyire szarik mindenki a KRESZ-re, én sem fogok a hídon tolongani az autók közt, átgurultam a járdán a pesti oldalra. Ez van... pedig nem szoktam... :)
- Baross utca... tekerek, messziről látok egy mellékutcából belógó taxit. Gyanús, hogy ha észre is vesz, talán nem foglalkozik velem és bejön elém, esetleg valaki mögüle... tipródok pár másodpercig, hogy mit csináljak, majd úgy döntök, lesz-ami-lesz, gyorsítok, ő balra akar menni, arra meg sokáig nem lesz esélye, akkora a sor a túloldalon. Ebben a pillanatban felbőg mellettem egy motor. Hadd menjen, leteszek a gyorsításról. A következő ami eljut a tudatomig: egy Skoda a taxi takarásából kifordul a Baross utcára, az engem megelőző motor satufékkel próbál megállni, egy pillanatig úgy tűnik, sikerül elkerülnie az ütközést, de végül szó szerint "felkenődik" a Skoda hátsó részére. Szépen, ahogy kell: előbb az első, majd rögtön utána a hátsó kerék is nekicsapódik az autónak. Első gondolatom, hogy él-e még a motoros? Második: a kurva életbe, ha nem jön a motor, akkor saccra harmincas tempóban én megyek neki az autónak... Mikor kiderült, hogy a motoros egyben van, tanúk is vannak, elsétáltam, hogy kicsit lenyugodjak. Közben láttam, a Skodát vezető fiatal csaj még nálam is idegesebb... úgy tíz perc múlva visszamentem, hátha kell tanú a rendőröknek, de kiderült, hogy rendőrt nem hívtak, a korábbi segítők/tanúk nyom nélkül felszívódtak, úgyhogy visszaültem a bringámra és hazajöttem.
- Ja, az Ajtósi Dürer sor elején a repedéseket kerülgettem, valaki már megint rámdudált... sokan nincsenek tisztában még mindig azzal, hogy a kerékpáros a sáv közepén is mehet, ha úgy adódik, megszűnt a szigorú jobbra tartási kötelezettség... :(

Viszont ami minden délutáni biciklizésnél kiakaszt: a dugók. Fiumei út, Dózsa György út, Lehel utca... többször megcsináltam, hogy bringa fel a járdára és eltoltam a köv. kereszteződésig. Szinte mindig gyorsabb voltam, mint az autók... ha meg köztük tekertem, olyan 20-25km/h sebességgel tudtam haladni és sokszor még így is fékezni kellett, mert az autók még ennyivel sem tudtak menni. Eszem megáll... miért jár mégis mindenki autóval? Na mindegy, ő dóguk...

Naplás tó

Kicsiny kirándulás Budapest határain belül: IV. ker.-ből a Naplás tóhoz. Az eleje rémálom szokás szerint, a rettenetes minőségű utak miatt, de a XVI. kerületbe érve, a Szlovák úttól már nem volt olyan vészes, elérve a Szilas-patak kerékpárutat meg végre egy kulturált város kerékpárútján éreztem magam. Sima, széles, voltaképp szép környezetben, szóval *****-os. Fura: útközben azon filóztam, hogy ennek a bringaútnak az építése egy olyan természetrombolás volt, amit el tudok fogadni, mert jutott egy kis természetközeli élmény azoknak a városlakóknak is, aki nem képesek 5-10km-nél hosszabb biciklis kirándulásokra. Erre itthon mit látok? A Kerékagy blog vonatkozó posztja alatt valaki épp ezt a rombolást nehezményezte. Nem mondom, hogy nincs igaza, de itt viszonylag kevés dolog sérülhetett, miután elkészült az út, talán a legtöbb dolog helyreállt.   Nincs olyan érzésem, mint akkor, amikor egy-egy újonnan épült parkban járok, ahol mindennek olyan épített, műanyag fílingje van. Igaz,, már a tó felett, de még valami gém-féleséget is láttam (bakcsóra tippeltem, de tévedhetek), amint beszállt a parti fák közé, majd kirepült és hangosan veszekedett egy láthatatlan másik madárral, igaz, ez viszonylag távol van a kerékpárúttól. Ez inkább olyan, mintha egy városon kívüli bringaút lenne, mondjuk a Dunabogdány-Tahi közti szakasz, csak piciben.
Hát a vége és a Naplás tó közti kb. 350m-en visszatér a rémálom, de túlélhető és remélhetőleg előbb-utóbb rendbe teszik majd azt is.
Jó lenne, ha körbe lehetne járni a tavat, de úgy tűnik, a túlpart fokozottan védett terület lehet. Vagy csak senkinek sem jutott eszébe, hogy oda is építsenek némi járdát...


Hazafelé kicsit lejtős volt az út, még valahol az elején megelőzött egy MTB-s srác, én meg úgy döntöttem, jó lesz egy kis "száguldás", nem tudom, mennyire illendő ilyesmit csinálni, de "ráragadtam" és az ő tempójában tekertem, tőle pár méterre lemaradva. Olyan harmincas átlagot mentünk, mínusz pár lassítás a gyerekes biciklisek mellett. Ha illetlenség volt amit csináltam, akkor 1000bocs, kedves ismeretlen.
Oda-vissza, beleértve a kitérőket, eltévedéseket stb. is, kb. 36km volt a mai túratáv. Nem sok, de mára épp elég.

Apróság, de... ahhoz képest, hogy több helyen ki van téve, hogy biciklizni SEM szabad a gáton, rengetegen bicikliztek ott is.

ui: félreértéseket megelőzendő, a "rémálom" minőség outival értendő, MTB nyergében ezek még simán vállalható utak, egy-két nagyobb kátyút leszámítva. Hát 8 baron, a gyári súlylimitig terhelt bringával nem annyira...

 

Útajánló - Budapest-Vác

Számomra mindig kész szenvedés volt Dunakeszi felé elhagyni a várost outival. Budapesten a Külső Szilágyi még elmegy, de utána az átjáró Dunakeszire már kezd rémálmokat idézni az időnként türelmetlen autósok miatt, bár ezt leszámítva, addig még elmegy. Sőt... még Dunakeszin is elfogadható, egészen a helyenként kerékpárútként, máshol bringa-gyalogként kijelölt járda kezdetéig. Ott outival már tényleg agyrém az út (számomra). Ezen sajnos át kell vergődni, nem tudok igazi alternatívát, mert a Váci út Dunakeszire érő szakasza sem igazán nyerte el a tetszésemet.
Eddig az út (Verseny utca) végénél, a vasúti felüljárón át, ki szoktam menni a 2-esre, ott a bringasáv romjain, majd a lakótelepen át a komphoz és onnan az ajánlott bringás úton, (aminek egy elég nagy része szintén nem outi alá való) lehet eljutni ha jól emlékszem, Sződligetig, ahonnan már Vácig korrekt kerékpárút van. Na de az út nagy részén alig lehet haladni a kátyúk, repedések vagy csak szimplán rázós úttest miatt. Meguntam.

Ma jött a nagy ötlet: picit kerülőt tettem, először Dunakeszin. A vasúti felüljáró végében van egy utcácska (Könyves Kálmán út), amin elindulva el lehet jutni Gyártelep vasútállomásig. Ott ma még folytattam a hagyományos utat, de legalább megspóroltam a rázós, kátyús, lámpás stb. 2-es út mentén lévő kerékpársávot. Már megérte, hogy legalább ezen a pár kilométeren lehetett menni és nem az útakadályokat kellett kerülgetni.

Vácról hazafelé vettem egy nagy levegőt és kimentem a 2-esre. Egészen Dunakesziig szabad az út és a legtöbb helyen megfelelő minőségű arra, hogy 8 barra fújt gumikkal is végigtekerjek rajtuk. Hogy a leggyorsabb részeken is csak 30-32km/h-t értem el, az csak az edzetlenségem következménye, sokkal gyorsabban is mehettem volna, ha bírok, csak a forgalommal kell megbékélni, mert nem üres az út. Úgy saccolom, percenként 4-6 autó ment el mellettem, talán több is, de hullámokban. Elmegy nyolc-tíz, aztán szünet, megint egy adag, megint szünet. Sajnos Dunakeszi északi végében véget ér a jólét, ott a kötelező bringa-gyalog :( Öröm az ürömben, hogy csak pár száz méter, ott le lehet kanyarodni Gyártelep felé, vissza a Könyves Kálmán útra és... egy helyen egyirányúvá válik, ott le kell fordulni róla, majd az első sarkon, egy majdnem 180 fokos fordulóval vissza. Sajnos nem mentem vissza, úgyhogy kicsit elkavarodtam, de végül csak eljutottam a Bajcsy-Zsilinszky utcára, onnan vissza a reptér melletti "bringaút"-ra (Verseny u., Pálya utca), aztán irány haza...

Ja, itthon megnéztem: az odaút, Dunakeszi-Vác szakaszon kb. 20-25 perccel volt hosszabb, mint a kettesen visszafelé, pedig a visszaúton Gödön még beugrottam egy boltba némi enni-innivalóért... mi lenne, ha még az edzettségem is megfelelő lenne? :)

 

Hülyék az utakon már megint...

Egyszerűen nem tudok napirendre térni a téma felett. Bringás fórumokon mindig "az autósok" a közellenség. Miközben a fővárost elhagyva épp az ellenkezőjét tapasztalom. De... amit ma láttam, míg eljutottam a budai Duna parton a Rákóczi hídtól a Margit hídig... egyszerűen katasztrofális, sokszor baleset- néha életveszélyes.

Jó, a gyalogosoktól még az osztott kerékpár-gyalogúton sem várom el, hogy bármire figyeljenek, szóval tőlük megszoktam, hogy kiszámíthatatlanok, figyelmetlenek. De...

- hogy minden második biciklis olyan türelmetlen, hogy képes lenne fellökni, csakhogy megelőzzön (ott, ahol a max. 20km/h a megengedett és én kb. annyival megyek)

- hogy amikor összegyűlik sok biciklis, a követési távolságot úgy 10-20 centiben gondolják tökéletesnek, aztán egy hirtelen fékezés és...

- hogy amikor az összegyűlt "tömeg" eleje megáll a pirosnál, miért kell a szabályos négy-öt embert kikerülve átcsörtetni a piroson a maradék tíznek?

- hogy miért van olyan kretén állat, aki a kanyarban betolakszik a kanyarodó biciklis és a tőle balra, úgy egy méternyire lévő oszlop közé?

- hogy a gyalogosokat miért ignorálják sokan a bringagyalog kombón?

- hogy... mi a francér nincs rendőr legalább néha, csúcsidőben az ominózus szakaszon, aki az ilyen életveszélyes alakokat kiemelné a maradék ötven százalékból... :(

És akkor van aki megkérdezi, hogy miért próbálom elkerülni a kerékpárutakat.
+1: előzni csak balról illene, jobbról nem jó ötlet még bringa-gyalogúton sem...

Vannak még idióták - ontopic

Budai Duna part, kerékpár-gyalogút, Erzsébet hídtól délre. Nincs tömeg, de sokan vagyunk. Inkább tolom a gépet. Sorra suhannak el a biciklisek centikkel mellettem, akkor is, ha van bőven hely és lassítani sem jut eszükbe. Aztán jön két, lélekben szőke nő. Az egyik engem próbál kikerülni, a másik a tőlem kb. tíz méterre sétálókat. Persze egyik sem lassítana. Centiken és egy durván félrerántott kormányon múlt, hogy nem ütköztek össze... kevésbé necces esetből volt még vagy tíz. Egyszerűen figyelmen kívül hagyják a "tisztelt" biciklisek még azt a szabályt is, hogy aki előz, annak kell elsőbbséget adnia az egyenesen haladónak. Ahogy azt is elfelejti mindenki, hogy ezeken a közös bringa-gyalog utakon tilos egymás közlekedését akadályozni... Magyarán a gyalogosok sem foglalhatnák el teljes szélességében az utat, mégis szokták...