Kiköltöztem az agglomerációba, itt elég szar a közlekedés, bicikli nélkül órákat kell várni, ha az ember nem akar kilométereket gyalogolni, sok esetben járda nélküli országúton. Úgyhogy van biciklim, használom is rendszeresen. Igaz, már nem országúti, nem is lehet vele száguldozni, de még mindig jobb, mint Volánra vagy MÁV-ra várni.

Sajnos Budapestre vagy némi kerülővel tudok felmenni vagy egy forgalmas országúton, ahol nincs kerékpárút. Elég elkeserítő a helyzet. Az autósok egy kis hányada egyszerűen életveszélyes. Az életveszélyesen közlekedők közt sok a hivatásos (buszsofőr, teherautós, kamionos). Sajnos most nem fér a keretbe egy sisakkamera, különben hoznék érdekes felvételeket. Az egy dolog, hogy sávon belül előznek. A legtöbb nem zavar. De néhányan mintha szándékosan próbálnának veszélyeztetni.
Például nagy, 50-60 körüli sebességkülönbséggel előz, minimális oldaltávval és még be is vág elém. Ez még személyautóval is rossz érzés, de amikor kamionnal csinálja ezt valami isten barma, ahogy ma tette egy XX* rendszámú idióta... (XX-szel kezdődött a rendszám, a többire sajna nem emlékszem).
Vagy... körforgalom az autópálya előtt. Én megyek a körforgalomban, mögöttem jön egy kisteher ami utánfutót is vontat és a körforgalomban engem kikerül, majd azzal a mozdulattal be is vág elém és megy az autópálya felhajtójára, kis híján elsodorva engem. Nagyjából tíz másodpercet vesztett volna, ha lassít mögöttem és megvárja, míg túljutok a felhajtó vonalán.
Vagy... ez már Budapest. Azt hiszem, a Csömöri úton van a vasúti felüljáró előtt egy buszsáv, ahol nincs engedélyezve a kerékpározás. Ergo megyek a belső sávban. Mögöttem egy kínai/vietnami úriember egy magyar rendszámú Mercedes-ben, felvéve az én tempómat. Kivárja, míg eltűnik a sok szemből jövő autó, akkor előz. A mögötte érkező barom már dudál és üvöltözik, hogy takarodjak az útról. Biztos az ecserin vette a jogsiját, különben tudnia kéne, hogy a buszsávon a buszokon kívül taxi és motor közlekedhet, kerékpár nem.
Hasonló eset: a Dunakeszi reptér melletti útnak a Pest felőli vége. Egy kamionból üvöltözik velem valami idióta az anyósülésről, hogy takarodjak a kerékpárútra. Szegénykém nem tudja, hogy a járda nem kerékpárút. És azon a részen csak járda van...

Másik oldal a biciklisek. Szerencsére errefelé viszonylag ritkán találkozom "sporttársakkal", így a szabálytalan biciklisek elkerülnek általában, max. a járdán biciklizők érik el az említési limitet, de... Könyörgök, nem lehetne valamit tenni, hogy a biciklis ruhák, főleg a téliek, ne feketék legyenek? Sokáig én is ninját játszottam, nem is tűnt fel, hogy alig látszom, ha nincs rajtam láthatósági cucc. Mióta 15 fok alatt van a max. hőmérséklet, szerencsére kénytelen vagyok téli felsőt és arra bringás esőkabátot húzni (menetszél ellen), így a láthatóság megoldva. Előtte szürke, fekete, kék cuccokban jártam, abban a hitben, hogy a Velotech  (H50) hátsólámpa szürkületkor már elég jó láthatóságot biztosít. Néhány napja történt, hogy már szürkületben tekertem hazafelé és megelőzött egy outis, akinek ugyanolyan lámpája volt, mint nekem. Csak ő teljesen feketében volt. A biciklije is fekete, a ruhája is, csak a hátsó lámpa biztosított némi láthatóságot. Kb. harminc méterről már csak egy apró piros pont volt a nagynak képzelt lámpa. olyan 80-100 méterről már szinte eltűnt. Elképzeltem, hogy egy 70-80-nal érkező autós mit láthat belőle... ijesztő. :(
Erre ma is láttam egy ninját. Igaz, sütött a nap, de a fekete ruhájában, fekete biciklijével rendesen beleolvadt a háttérbe. Nagyon kellene valami akció, hogy a ruhagyártókat rávegyék, jól látható bringás ruhákat gyártsanak, ne ilyen sötét, fekete cuccokat. 

Már nincs meg a bringám. :(

Kedves követők! Mivel hála a blog.hu rendszerének, nincs lehetőségem megtudni, hogy kik vagytok... ha valóban érdekel benneteket, amiket itt összehordtam, akkor javasoljatok egy normális új helyet a blogomnak!

Itt nem akarom folytatni, viszont blog szolgáltatások terén nem vagyok igazán képben, nem tudom, hová lenne érdemes költözni egy fotókat csak nyomokban tartalmazó bloggal. Van valami ötletetek?

Sajnálom ezt a blogot, de itt befejeztem.

Az oka sajnos rajtam kívülálló ok: a blog.hu is Inda szolgáltatás, amit az indamail-be bejelentkezve tudok használni, ami a mai naptól... hát nem tartozik a megbízható szolgáltatások közé.

Ami történt: tavaly novemberben, egy kivétellel az összes levelem eltűnt a postafiókomból. Akkor egy ideig úgy tűnt, valaki feltörte az itthoni hálózatomat, de aztán minden furcsaságra sikerült korrekt magyarázatot találni, az egyetlen dolog amire nem találtam magyarázatot, az indamailes levelek eltűnése. Hetekig levelezgettem az inda supporttal, nem sok eredménnyel. O.K., hagytam a fenébe... Erre ma megint azt látom, hogy tegnapi utolsó belépésemkor volt vagy húsz e-mailem, most meg csak három, abból kettő a spam folderben.
Nincsenek illúzióim, hogy valaha is magyarázatot kapok rá, az első eset után azonnal jelszót változtattam, de van egy olyanom, hogy a jelszavamnak kevés köze volt a dologhoz. Vagy valaki bejár a postaládámba és ezzel szórakozik, vagy valami bugos, esetleg üzemeltetési problémák okozták a dolgot, nem tudhatom, de az biztos, hogy emiatt nem folytatom tovább a blogot indás platformon. Amit tudtam, lementettem, remélem, másik blog szolgáltatónál sikerül majd importálni...

Ja, apróság, de most az is feltűnt, hogy az utolsó 40 bejelentkezés listájából hiányzott néhány... na mindegy... szóval gúd báj inda, trollkodni még maradok, de a blognak itt vége.

Kettő is, vagy épp három, ha magamat is beleszámolom. :D

Közel egy hónapja nyűglődtem a derekammal, tegnap végre eljutottam odáig, hogy kemény 6.9km-t letekerjek. Hm... végül is a derékfájásom miután hazaértem, jelentősen csökkent. Menet közben azért... hát éreztem, na... :)

Ma már egész jónak tűnt a derekam állapota, na hajrá, még egy kis kör. Az első lámpás kereszteződésnél jön szemből egy fiatal lány valami mountain bike-ra emlékeztető bringa nyergében és fordul arra, amerre én is mennék. Nem ment gyorsan, de harmincas tempóban tekerve a fél lakótelepet megkerültük, mire némileg gyorsítva sikerült megelőznöm. (hm... ennyi kihagyás után közel negyvennel tekerni sík terepen, azért az nem volt rossz tőlem). Hurrá, "győztem", lehet levegő után kapkodni. Hallom, hogy jön mögöttem, na ezt azért már mégse, vissza a harmincas tempóra, aztán hirtelen fék, mert zebra következik, a szélén meg anyuka két kisgyerekkel.  Mit is várhattam volna? A kiscsaj, meg egy autós is szó nélkül kikerültek és csak azért nem gázolták el anyukát, mert még nem lépett le a járdáról. No mindegy, megyek tovább, megint utolérném ezt a szöszit, mert piros lámpához ért. De nem... át a piroson, fel a járdára, majd a köv. lejáratnál vissza az útra és gurul tovább... onnan szerencsére más irányba mentem, nem kellett látnom a további ámokfutását.

Viszont az meglepő, hogy a derékfájásnak nem ártott ez a mai tekerés sem.

Múlthéten a kutyát ölben kellett orvoshoz vinni, azóta annyira fáj a derekam, hogy kutyát sétáltatni is alig tudok, nemhogy biciklizni ebben a gyönyörű időben. :(

Na jó, ha nem tudok bringázni, legalább kihasználom az alkalmat, kimosom a sisakom mosható (és mosandó :D), lassan száradó részeit is. Erre az egyik szivacs végén ottmaradt a tépőzárnak az a fele, aminek a sisakba ragasztva kellene lennie...

Gondnok bácsi meg ki tudja, milyen meggondolásból úgy lezárta a lift hátsó ajtaját, hogy talán ő sem tudja többé kinyitni... ügyes, na... :(

Örök hálám hmm hmm "kollégának", amiért megkímélt a keresgéléstől a KRESZ-ben és a várakozástól a dugóban :)

KRESZ 36. §
"(12) * Ha a járműveknek útkereszteződésben, útszűkületekben, szintbeni vasúti átjárónál vagy egyéb forgalmi okból meg kell állnia, - előre sorolás céljából - kétkerekű motorkerékpárral, illetve kétkerekű segédmotoros kerékpárral az álló járművek mellett, vagy azok között, kétkerekű kerékpárral az úttest szélén, az álló járművek mellett jobbról szabad előrehaladni, ha

a) az előrehaladáshoz elegendő hely áll rendelkezésre, és

b) az irányváltoztatási szándékot jelző járműveket az irányváltoztatásban nem akadályozzák."

Kerékpárutas témán töröm a fejem. Konkrétan azon, hogy idén még biztosan kötelező a kerékpárút használata, ha van az út mellett. Na jó, de a "mellette" meddig tart? Példa: Budapest, Róna utca (XIV. kerület). 2x2 sáv, középen még egy füvesített elválasztó sáv is. A Kerepesi út irányába haladva viszonylag egyértelmű a kerékpárút jelenléte, de ha a Kerepesi felől jövök... hát nekem eszembe nem jutna kifejezetten keresni, hogy vajon a távoli járdán van-e bármi kerékpárútra emlékeztető felület, azt jelző tábla...

A másik, ehhez kapcsolódva... nem lenne kötelező az út menetirány szerinti jobboldalára vagy a sáv fölé tenni a táblákat, ha nem egyirányú az utca? Mert ezzel mintha kicsit szembe menne a kerékpárutak jelölése, mivel kötelező a használatuk viszont ahol a kerékpárút miatt egyelőre tilos közlekedni, ott sok esetben csak akkor értesül róla a biciklis, ha kifejezetten keresi a túloldali járdán a kerékpárút jelzést. (legalábbis én ritkán nézem az úttest baloldalára pakolt táblákat ha nem egyirányú úton megyek). Vagy rosszabbul látok, mint hittem és a perifériás látómezőben felbukkanó "Kerékpárút" táblát is észlelnem kéne? Pláne outis kormányra hajolva?

Persze az is érdekes, hogy egy facebookos poszt alatt az egyik kommentelő írt rólam valami cifrát, mert ha nem veszem észre a kerékpárút táblát, akkor jobb lenne, ha nem mennék a forgalomba, ugyanakkor... kedvenc témám mostanában az Árpád híd. A déli járda, az járda, ennek ellenére elég sok rajta a biciklis. Viszont az északi az kerékpárút. A híd pesti végén csak egy kerékpárút tábla van kirakva, de a szigeti feljárónál és ha jól emlékszem, a budai végében is, ott van egy óriási tábla, amire nagybetűkkel, magyarul fel van vésve, hogy ez bizony kerékpárút, gyalogosan tilos és veszélyes és stb. Ennek ellenére az a járda is teli van gyalogosokkal, futókkal, görkorisokkal. Ha meg valamelyiknek szóváteszem, hogy ugyan, olvassa már el, mi van ott, akkor csak visszaszól vagy szó nélkül otthagy, de olyan még nem fordult elő, hogy átment volna a járdára. Nem kicsit bosszantó...

Tegnap kószáltam egy kicsit a városban, sok érdemi emlékem nincs róla. Ami maradt: én megállok a piros lámpánál, rajtam kívül összesen ha két biciklis tett így, mindenki más sokszor lassítás nélkül ment át rajta. :( A másik, a Rákos patak partján, a Dagálytól a Váci út felé, az új úton, egy saccra huszonéves gyerek kóvályog. Mikor hallotta, hogy közel értem hozzá, még táncikálni is kezdett előttem, nehogy elférjek... valami csoda folytán nem küldtem el a ...ba, utóbb kiderült, hogy valószínűleg szellemi fogyatékos a szerencsétlen. De az ilyen miért van szabadon, felügyelet nélkül? Na mindegy...

Ma... fel akartam kapaszkodni a Citadellához. Sajnos az első 15%-os emelkedő felénél le kellett szállnom. Röhej, fizikailag bírnám, de megint bepánikoltam, hogy mi lesz, ha hirtelen elfogy az erőm és nem tudom oldani az SPD-t. Addig túráztattam rajta magam, hogy elkezdtem levegő után kapkodni (hiperventiláció), amitől szédülni kezdtem és villámgyorsan feladtam... elnézve a térképet, kár volt, a többi emelkedő már bőven 10% alatt lett volna :) Így jártam, majd legközelebb. :)  Városnézés meg úgy lett belőle, hogy Újpestről elmentem megnézni a Dagály mögötti kerékpárutat, ami folytatódott az Árpád híd után az Újpesti rakpartig, a Margit hídon át Budára, a Duna parton majdnem az Erzsébet hídig, ott próbáltam felkapaszkodni a Gellért hegyre, aztán a Szabadság hídon át vissza Pestre, Corvin negyed, Baross utca, Fiumei út, Keleti pályaudvar, Ajtósi Dürer sor, Városliget, Dózsa György út, Lehel utca. Kisebb kitérőkkel 35km lett a vége. És az út java még kellemesnek is volt mondható annak ellenére, hogy városon belül maradtam.

Viszont, amit előtte-utána láttam... :(

- Nagy sebességű (25km/h vagy több) bringás, egyik kézzel a telefonját a fülére szorítja, lelkesen beszélget valakivel, közben majdnem nekem jön
- Az Árpád híd és az Újpesti rakpart közt ma felfedezett, új kerékpárúton egy görkoris kislány szambázik előttem, de úgy, hogy folyton átlóg a szembe sávba is, így elég veszélyes kerülgetni... tettem is egy halk megjegyzést, de nem vártam meg a reakcióját.
- Hegyalja út, már lefelé a hegyről, tolom a bringát, tudok nézelődni. Hegyre fel áll a sor, az eleje nem tudom, hol, a vége kb. az Erzsébet hídon. Egyszer csak kivágódik a sorból egy taxi, át a záróvonalon, megelőz négy-öt autót, majd befordul a sarkon. Nehéz lett volna kivárnia azt a másfél percet, mire odaér. Nem sokkal került el egy betonkeverős teherautót... kicsivel később éktelen szirénázással érkezik hat-nyolc autó, középen egy Audi SUV, hátsó ülésen a Disznófejű nagyurat (gyk: csúti ******) vélem felismerni...
- A Szabadság hídra érve elfogyott a türelmem, úgy döntöttem, ha ennyire szarik mindenki a KRESZ-re, én sem fogok a hídon tolongani az autók közt, átgurultam a járdán a pesti oldalra. Ez van... pedig nem szoktam... :)
- Baross utca... tekerek, messziről látok egy mellékutcából belógó taxit. Gyanús, hogy ha észre is vesz, talán nem foglalkozik velem és bejön elém, esetleg valaki mögüle... tipródok pár másodpercig, hogy mit csináljak, majd úgy döntök, lesz-ami-lesz, gyorsítok, ő balra akar menni, arra meg sokáig nem lesz esélye, akkora a sor a túloldalon. Ebben a pillanatban felbőg mellettem egy motor. Hadd menjen, leteszek a gyorsításról. A következő ami eljut a tudatomig: egy Skoda a taxi takarásából kifordul a Baross utcára, az engem megelőző motor satufékkel próbál megállni, egy pillanatig úgy tűnik, sikerül elkerülnie az ütközést, de végül szó szerint "felkenődik" a Skoda hátsó részére. Szépen, ahogy kell: előbb az első, majd rögtön utána a hátsó kerék is nekicsapódik az autónak. Első gondolatom, hogy él-e még a motoros? Második: a kurva életbe, ha nem jön a motor, akkor saccra harmincas tempóban én megyek neki az autónak... Mikor kiderült, hogy a motoros egyben van, tanúk is vannak, elsétáltam, hogy kicsit lenyugodjak. Közben láttam, a Skodát vezető fiatal csaj még nálam is idegesebb... úgy tíz perc múlva visszamentem, hátha kell tanú a rendőröknek, de kiderült, hogy rendőrt nem hívtak, a korábbi segítők/tanúk nyom nélkül felszívódtak, úgyhogy visszaültem a bringámra és hazajöttem.
- Ja, az Ajtósi Dürer sor elején a repedéseket kerülgettem, valaki már megint rámdudált... sokan nincsenek tisztában még mindig azzal, hogy a kerékpáros a sáv közepén is mehet, ha úgy adódik, megszűnt a szigorú jobbra tartási kötelezettség... :(

Viszont ami minden délutáni biciklizésnél kiakaszt: a dugók. Fiumei út, Dózsa György út, Lehel utca... többször megcsináltam, hogy bringa fel a járdára és eltoltam a köv. kereszteződésig. Szinte mindig gyorsabb voltam, mint az autók... ha meg köztük tekertem, olyan 20-25km/h sebességgel tudtam haladni és sokszor még így is fékezni kellett, mert az autók még ennyivel sem tudtak menni. Eszem megáll... miért jár mégis mindenki autóval? Na mindegy, ő dóguk...

Kicsiny kirándulás Budapest határain belül: IV. ker.-ből a Naplás tóhoz. Az eleje rémálom szokás szerint, a rettenetes minőségű utak miatt, de a XVI. kerületbe érve, a Szlovák úttól már nem volt olyan vészes, elérve a Szilas-patak kerékpárutat meg végre egy kulturált város kerékpárútján éreztem magam. Sima, széles, voltaképp szép környezetben, szóval *****-os. Fura: útközben azon filóztam, hogy ennek a bringaútnak az építése egy olyan természetrombolás volt, amit el tudok fogadni, mert jutott egy kis természetközeli élmény azoknak a városlakóknak is, aki nem képesek 5-10km-nél hosszabb biciklis kirándulásokra. Erre itthon mit látok? A Kerékagy blog vonatkozó posztja alatt valaki épp ezt a rombolást nehezményezte. Nem mondom, hogy nincs igaza, de itt viszonylag kevés dolog sérülhetett, miután elkészült az út, talán a legtöbb dolog helyreállt.   Nincs olyan érzésem, mint akkor, amikor egy-egy újonnan épült parkban járok, ahol mindennek olyan épített, műanyag fílingje van. Igaz,, már a tó felett, de még valami gém-féleséget is láttam (bakcsóra tippeltem, de tévedhetek), amint beszállt a parti fák közé, majd kirepült és hangosan veszekedett egy láthatatlan másik madárral, igaz, ez viszonylag távol van a kerékpárúttól. Ez inkább olyan, mintha egy városon kívüli bringaút lenne, mondjuk a Dunabogdány-Tahi közti szakasz, csak piciben.
Hát a vége és a Naplás tó közti kb. 350m-en visszatér a rémálom, de túlélhető és remélhetőleg előbb-utóbb rendbe teszik majd azt is.
Jó lenne, ha körbe lehetne járni a tavat, de úgy tűnik, a túlpart fokozottan védett terület lehet. Vagy csak senkinek sem jutott eszébe, hogy oda is építsenek némi járdát...

Hazafelé kicsit lejtős volt az út, még valahol az elején megelőzött egy MTB-s srác, én meg úgy döntöttem, jó lesz egy kis "száguldás", nem tudom, mennyire illendő ilyesmit csinálni, de "ráragadtam" és az ő tempójában tekertem, tőle pár méterre lemaradva. Olyan harmincas átlagot mentünk, mínusz pár lassítás a gyerekes biciklisek mellett. Ha illetlenség volt amit csináltam, akkor 1000bocs, kedves ismeretlen.
Oda-vissza, beleértve a kitérőket, eltévedéseket stb. is, kb. 36km volt a mai túratáv. Nem sok, de mára épp elég.

Apróság, de... ahhoz képest, hogy több helyen ki van téve, hogy biciklizni SEM szabad a gáton, rengetegen bicikliztek ott is.

ui: félreértéseket megelőzendő, a "rémálom" minőség outival értendő, MTB nyergében ezek még simán vállalható utak, egy-két nagyobb kátyút leszámítva. Hát 8 baron, a gyári súlylimitig terhelt bringával nem annyira...