Kettő is, vagy épp három, ha magamat is beleszámolom. :D

Közel egy hónapja nyűglődtem a derekammal, tegnap végre eljutottam odáig, hogy kemény 6.9km-t letekerjek. Hm... végül is a derékfájásom miután hazaértem, jelentősen csökkent. Menet közben azért... hát éreztem, na... :)

Ma már egész jónak tűnt a derekam állapota, na hajrá, még egy kis kör. Az első lámpás kereszteződésnél jön szemből egy fiatal lány valami mountain bike-ra emlékeztető bringa nyergében és fordul arra, amerre én is mennék. Nem ment gyorsan, de harmincas tempóban tekerve a fél lakótelepet megkerültük, mire némileg gyorsítva sikerült megelőznöm. (hm... ennyi kihagyás után közel negyvennel tekerni sík terepen, azért az nem volt rossz tőlem). Hurrá, "győztem", lehet levegő után kapkodni. Hallom, hogy jön mögöttem, na ezt azért már mégse, vissza a harmincas tempóra, aztán hirtelen fék, mert zebra következik, a szélén meg anyuka két kisgyerekkel.  Mit is várhattam volna? A kiscsaj, meg egy autós is szó nélkül kikerültek és csak azért nem gázolták el anyukát, mert még nem lépett le a járdáról. No mindegy, megyek tovább, megint utolérném ezt a szöszit, mert piros lámpához ért. De nem... át a piroson, fel a járdára, majd a köv. lejáratnál vissza az útra és gurul tovább... onnan szerencsére más irányba mentem, nem kellett látnom a további ámokfutását.

Viszont az meglepő, hogy a derékfájásnak nem ártott ez a mai tekerés sem.